Férfiként bátran és azt gondolom felelősséggel állíthatom, szinte mindenre képes vagyok. Végeztem tanulmányokat, sportoltam és házat építettem a családomnak. Dolgoztam éjjel és nappal, vagy épp pihentem ha annak volt az ideje. Tudok fát vágni, öntözőrendszert javítani, autót vezetni, tárgyalni, érzelmi vagy racionális alapon dönteni, ha úgy kívánja a helyzet. A húszas éveimhez képest amikor a kávéfőzés volt minden konyhai tudományom, ma már gond nélkül összeütök egy reggelit, ha úgy jön ki a lépés. Férfiként bármit letehetek az asztalra, azonban vannak dolgok amiket soha. Nem tudok otthont teremteni - csak házat építeni. Nem tudok virágos kertet élettel megtölteni, hiába van tökéletes öntözőrendszer. Nem tudok gőzölgő húslevest főzni, amiben a szívem-lelkem benne van. Nem tudok olyan hatást gyakorolni a környezetemre, amilyen hatással van egyetlen női mosoly az egész világra. És ami a legfontosabb: nem tudok életet adni. A családban mondják, hogy a férfi a fej. Lehet, azonban a nő a nyak. Érzékkel és végtelen sok kedvességgel tudja irányítani a családot, összetartani és fészket rakni. Azt hiszem sikereket érhetünk el, pénzt is halmozhatunk fel, azonban család nélkül sosem jutunk el az érzésig: megérte! Csodák igenis vannak, hiszen az idei ünnepen a Feleségem kétszeres Édesanyaként május első vasárnapján, számomra az egyik legnagyobb Hősként kapja a köszöntést. Bár a gyerekeink még nagyon kicsik, így évekig én gondoskodom a virágról és a meglepetésről, de hiszem, hogy a mindennapokban éppen olyan fontos, hogy ne feledjék el: Tőle kapták az életüket, ami kétségtelenül a világ legnagyobb csodája. Amilyen hálás vagyok Édesanyámnak az én létezésemért, olyan hálás vagyok a Feleségemnek a családunkért. Egy férfi sok mindent képes tehát megcsinálni, de Anya csak egy van.
